Jöhet a konyhasziget?!

Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

Munkaháromszög – amikor a szabály már nem elég!

Az előző részekben körbejártuk a konyhai munkaháromszöget, és azt is, hogy a hűtő – mosogató – főzőlap hármasa önmagában még nem feltétlenül tesz egy konyhát jól használhatóvá.

Olvasd vissza itt:

Most jöjjön az egyik leggyakoribb kérdés:

Legyen-e konyhasziget?

A konyhasziget csodálatos dolog, mert

  • nagy
  • látványos
  • lehet rajta főzni, dolgozni, enni, beszélgetni, tárolni…

Csakhogy, ha rossz helyre tesszük, akkor a konyhai munkaháromszögből könnyen akadálypálya lesz!

Például hűtő → sziget megkerül → mosogató → vissza a szigethez → főzőlap → megint egy kerülő…

És máris több lépést tettél, mint amennyi az étel elkészítéséhez feltétlenül szükséges lett volna. Egyébként általános ökölszabály, hogy a konyhai munka-útvonal hossza, ne lépje túl a 6,00-7,00 m-t! Még a repi/menő óriási konyhában sem! (lásd a fenti, jobb oldali pultos konyhatervet!)

Ezért nem az a kérdés:

„Be tudunk-e tenni egy szigetet?”

Hanem az:

„Mitől lesz jobb a konyha, ha betesszük?”

Ez azért nem ugyanaz, ugye?

De, mindenek előtt beszéljünk a méretekről!

A munkaháromszögnél gyakran találkozunk ajánlott távolságokkal és összes útvonalhosszakkal.

Ezek hasznos irányadó értékek.

De én nem kezelném őket kötelező méretezési szabályként.

Egy konyha nem attól lesz jó, hogy a háromszög oldalainak összege pontosan 6 vagy 7 méter.

Hanem attól, hogy a benne végzett tevékenység logikus, kényelmes és akadálymentes.

A számok ugyan sokat segítenek.

DE: mindig a használat dönt.

Mert van még néhány kérdés…

  • Ki használja a konyhát?
  • Egy ember vagy kettő?
  • Mennyit főz?
  • Sokat süt?
  • Kell kávégép?
  • Van air fryer?
  • Hol lesz a szemetes?
  • Hová kerül a mosogatógép?
  • Milyen magas a konyhát használó?
  • Van kamra?
  • Hol történik az étkezés?

És egyáltalán:

hogyan él az az Ember, akinek ezt a konyhát tervezzük?

Na, itt kezdődik az igazi konyhatervezés!

Figyelj ide! A munkaháromszög tehát nem elavult! – Csak nem szabad dogmává változtatni.

Mindig az eredő, vagyis jó kiindulási alap. Miért? Mert:

  • Segít felismerni, ha valami nagyon nincs rendben az elrendezéssel.
  • Segít megérteni a konyhai mozgásokat.
  • Segít ellenőrizni az alaprajzot.

De a végső döntést nem a háromszög hozza meg.

Hanem az az Ember, aki használni fogja a konyhát.

Mert lehet egy alaprajz papíron tökéletes.

Aztán amikor bekerül a bútor, a konyhagépek, az edények, a székek, az étkezőasztal, a szemetes, a kávégép, a kenyérpirító és persze TE…

hirtelen kiderülhet, hogy mégsem olyan tökéletes.

Ezért én továbbra is azt mondom:

A jó konyhát nem a bútorelemekből / bútorlapokból és nem AI -val kell elkezdeni megtervezni.

Hanem abból, hogy Te mit és hogyan „dolgozol” (majd)benne.

Mert az otthontervezésben végül mindig az Ember a leges legfontosabb „bútor”. 🙂 🙂 🙂

És ha ezt már az alaprajzon figyelembe vesszük, jóval kisebb eséllyel lesz a végén egy gyönyörű, de kényelmetlen konyhánk!

Kövess, lájkolj, oszd meg!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Wordpress Social Share Plugin powered by Ultimatelysocial
error

Tetszik ez a blog? Kérlek, oszd meg a hírét! :)