Jöhet a konyhasziget?!
Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!
Munkaháromszög – amikor a szabály már nem elég!
Az előző részekben körbejártuk a konyhai munkaháromszöget, és azt is, hogy a hűtő – mosogató – főzőlap hármasa önmagában még nem feltétlenül tesz egy konyhát jól használhatóvá.
Olvasd vissza itt:
Most jöjjön az egyik leggyakoribb kérdés:
Legyen-e konyhasziget?
A konyhasziget csodálatos dolog, mert
- nagy
- látványos
- lehet rajta főzni, dolgozni, enni, beszélgetni, tárolni…
Csakhogy, ha rossz helyre tesszük, akkor a konyhai munkaháromszögből könnyen akadálypálya lesz!
Például hűtő → sziget megkerül → mosogató → vissza a szigethez → főzőlap → megint egy kerülő…
És máris több lépést tettél, mint amennyi az étel elkészítéséhez feltétlenül szükséges lett volna. Egyébként általános ökölszabály, hogy a konyhai munka-útvonal hossza, ne lépje túl a 6,00-7,00 m-t! Még a repi/menő óriási konyhában sem! (lásd a fenti, jobb oldali pultos konyhatervet!)
Ezért nem az a kérdés:
„Be tudunk-e tenni egy szigetet?”
Hanem az:
„Mitől lesz jobb a konyha, ha betesszük?”
Ez azért nem ugyanaz, ugye?
De, mindenek előtt beszéljünk a méretekről!
A munkaháromszögnél gyakran találkozunk ajánlott távolságokkal és összes útvonalhosszakkal.
Ezek hasznos irányadó értékek.
De én nem kezelném őket kötelező méretezési szabályként.
Egy konyha nem attól lesz jó, hogy a háromszög oldalainak összege pontosan 6 vagy 7 méter.
Hanem attól, hogy a benne végzett tevékenység logikus, kényelmes és akadálymentes.
A számok ugyan sokat segítenek.
DE: mindig a használat dönt.
Mert van még néhány kérdés…
- Ki használja a konyhát?
- Egy ember vagy kettő?
- Mennyit főz?
- Sokat süt?
- Kell kávégép?
- Van air fryer?
- Hol lesz a szemetes?
- Hová kerül a mosogatógép?
- Milyen magas a konyhát használó?
- Van kamra?
- Hol történik az étkezés?
És egyáltalán:
hogyan él az az Ember, akinek ezt a konyhát tervezzük?
Na, itt kezdődik az igazi konyhatervezés!
Figyelj ide! A munkaháromszög tehát nem elavult! – Csak nem szabad dogmává változtatni.
Mindig az eredő, vagyis jó kiindulási alap. Miért? Mert:
- Segít felismerni, ha valami nagyon nincs rendben az elrendezéssel.
- Segít megérteni a konyhai mozgásokat.
- Segít ellenőrizni az alaprajzot.
De a végső döntést nem a háromszög hozza meg.
Hanem az az Ember, aki használni fogja a konyhát.
Mert lehet egy alaprajz papíron tökéletes.
Aztán amikor bekerül a bútor, a konyhagépek, az edények, a székek, az étkezőasztal, a szemetes, a kávégép, a kenyérpirító és persze TE…
hirtelen kiderülhet, hogy mégsem olyan tökéletes.
Ezért én továbbra is azt mondom:
A jó konyhát nem a bútorelemekből / bútorlapokból és nem AI -val kell elkezdeni megtervezni.
Hanem abból, hogy Te mit és hogyan „dolgozol” (majd)benne.
Mert az otthontervezésben végül mindig az Ember a leges legfontosabb „bútor”. 🙂 🙂 🙂
És ha ezt már az alaprajzon figyelembe vesszük, jóval kisebb eséllyel lesz a végén egy gyönyörű, de kényelmetlen konyhánk!
