Ilyen volt, ilyen lett…

Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

 
 

E heti átváltozás: Before & after, avagy előtte és utána…


Amennyiben követed blogbejegyzéseimet, úgy már tudod, imádom a szakmám, annak gyakorlatilag minden, küzdelmes oldalát is.
 
Az igazi feladat számomra ott kezdődik, amikor Megrendelőimben megfogalmazásra kerülő első otthonteremtő gondolatokat papírra vetem, azaz otthont tervezek részükre, majd magát a megvalósítást is levezénylem, vagyis irányítom a kivitelezést.


Helyben simítom el a nehézségeket, tompítom a bonyodalmakat, szakmaisággal tolmácsolok mindenféle megrendelői, kivitelezői kívánságokat és óhajokat, oda-vissza, a projekt résztvevői között, akik legtöbbször csak a saját feladatukra/problémájukra koncentrálnak, az egész projekt komplex megvalósítását sokszor figyelmen kívül hagyva…
 
Ez a fajta koordináció nem könnyű feladat, de óriási előnyöm, hogy az általam tervezett lakóházat én ismerem legjobban, és ha még friss a feladat, akkor pedig a fejemben van, ráadásul kótázva, méretestül! 🙂
 
Idén augusztusban, határidőre átadott családi ház bővítése és kivitelezése erőltetett menet volt. A tervezés ugyan lezajlott még tavaly ősszel, építési engedély megszületett decemberben, a kivitelezés azonban csak idén március közepén bontással kezdődött, és erős 5 hónap elteltével fejeződött be.
 
Az előzmények is érdekes mederben folytak, mert egy korábbi jogerős építési engedéllyel és abból származtatott komplett kiviteli tervvel kerestek meg Emmáék, mivel az a terv sem igényeikre, sem pénztárcájukra nem volt tekintettel. Az első lépésről, egy új koncepció kidolgozásáról itt olvashattál.


A projekt két legfontosabb tényezője a tervezett költségek és a határidő tartása volt, mert Szilárdék három kisgyermekkel költöztek ki a lakott épületből, a szomszéd városba, albérletbe, majd onnan, augusztus 15-én vissza, még időben, az iskola és ovi kezdés előtt!
 
Nem volt egyszerű mutatvány, de sikerült. A siker titka a korrekt együttműködés volt. Hálás vagyok a Megrendelőimnek, a statikus és a gépész Tervezőnek, a Fővállalkozó kivitelezőnek, és az Alvállalkozóknak is, akik végül nem (csak) púpnak éreztek a hátukon még akkor sem, ha éppen számon kértem, elégedetlen voltam, vagy megmondtam – nő létemre – a tutit, a szakiknak! 😉


Emma ígérte, ír majd a teljes történetről tulajdonosi szemmel egy vendég-blogbejegyzést, addig pedig beérem ezzel a kedves üzenettel, ami a napokban érkezett Tőlük:
 
“Hosszú volt az út, mire kibővítettük és átalakítottuk a házunkat. Két hónapja kész, de nem telik el hét, hogy ne dicsérje meg valaki. Furcsa e kedves szavakat fogadni, mert nem nekünk szólnak igazán, hanem Ibolyának.
 
Ibolya számunkra maga volt a mesebeli Jó Boszorkány (mint Óz meséjében), aki varázslataival segített minket, az építkezés nagy kalandjába keveredett egyszeri embereket.
 
Segített az álmainkból egy szép, megvalósítható, használható ház terveit elkészíteni. Megmutatta az utat a rendeletek dzsungelében, a hivatalok útvesztőjében. Segített kivitelezőt választani és minden varázserejére szükség volt, hogy még a késve megjelenő, majd köddé váló mesteremberek végül is kiváló minőségben és időben elkészítsék a munkájukat anélkül, hogy az utolsó fillérünk is odaveszett volna. Sok nehézséggel kellett megküzdenünk, de együtt sikerült!
 
Ibolyával az új házunk felépítése boszorkányos tündérmese volt úgy, hogy a végeredménye valóságos és az egész családunk örömére szolgál.
 
Köszönjük szépen!
Emma és Szilárd – Törökbálint”


Köszönöm e kedves sorokat, köszönöm a kezdetektől a megelőlegezett bizalmat és azt az örömöt és elégedettséget is, amit beköltözéskor a szemeitekben láttam! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .