Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

A zene mindenkié!

Múlt héten arról írtam, jártam a Construmán, ahol körbejártam a triszkelion-t is. 😉 Ha nem olvastad:

Az épületek „vonzása” nem ért azon a napon sem véget számomra. Gondoltam, ebéd után megengedek magamnak egy minivakációt, ‘kiöltözve’ továbbmentem egy másik, friss épületbe! 🙂 🙂 🙂 Majdnem az Operába….

Ahol egy pillanatra Éj királynője, Carmen és Pillangókisasszony is lehettem!

Yess, ellátogattam a Magyar Zene Házába. Furcsa az elnevezés: Magyar. Értem, Magyarországon vagyunk, de megnyugtatlak, benne világzene szól!

A mélygarázsos parkolás okés, hiperszuper-vadiúj minden, műxik a sorompó, a lift is csili-vili…stb…De útmutató tábla (azoknak, akik pl. nehezebben tájékozódnak): Mi ? Merre? , no az nincs! Sétám a felszínen azonnal az épülő Néprajzi Múzeumhoz ér, illetve ott kezdődik a Liget, ahol éppen a fűszőnyeget terítik a napozgató melósok… Közel van a Napozó-rét! 😉 Az ideiglenes kerítés mellett lehet surranni a MZH felé…

Az érkezési oldalon zene-bonás – interaktív, Zenés Játszótér fogad, innen már jól kivehető az új, már az ingatlanszakma Oscar-díjával (MIPIM Awards) is kitüntetett, innovatív épület.

Az épületet, a tervezését, a megszületését az internet segítségével, a csodaképek nézegetésével is megismerheted. Mégis azt javaslom, áldozz energiát és látogasd meg élőben!

Valódi élményben lesz részed, akárhány éves is vagy, és akkor is, ha nem vagy zeneértő! Benevezhetsz vezetett épületsétára is, akár. Az állandó kiállítás a zene születését mutatja be, minden installáció érdekes, újszerű, és minden interaktív. Igazi felpezsdülés!

Ezt a modern életfát Sou Fujimoto, japán Építész fantáziája vizionálta ide, építészetének fő jellemzője a környezet és az épületbelső világa közti határvonalak feloldása…együtt lenni a természettel, kint/bent… Keress rá a neten, sok munkája meghökkentően újszerű! Ilyen a Serpentine Gallery ideiglenes nyári pavilonja.

Kívülről első benyomásom: a fák között óriási gomba nőtt. Legalábbis messziről, meg felülről igazán ilyen az a „lebegő” tető. Alulról, úgy láttam, aranylevelek csüngenek rajta. Belül pedig letisztult, kissé egyszerű, modern megjelenés, acél, üveg, faburkolat, fehér falak…, organikus térbeli elemekkel/vonalakkal dúsítva.

Tetszik-e? Igen! Halkan hozzáteszem, születésének körülményei okán is érzek körülötte egyfajta cifra-nyomorúságot… 🙁 Talán egyszer majd ezt is kinőjük! Talán…

Bár a belső lépcsőről a Guggenheim Múzeum (New York: élőben még nem láttam) híres lépcsőspirálja és a Vatikán Múzeum kettős csigalépcsője is eszembe jutott, mégis, összességében nagyon attraktív/lenyűgöző csoda született, győződj meg róla Te is!