Hol található enfilade?

Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

 
 

E heti okosság: Enfilade


Sok munkám adódik mostanában, sokféle Megrendelővel, sokféle feladattal. Elvonulós pihenést nem is engedhetek meg most magamnak, de havonta, két havonta veszek magamhoz egy „kultúrfröccsöt”.
 
Kultúrfröccsnek hívjuk baráti társaságunkban azt a szellemi töltekezést, ami nem a szokásos, kikapcsolódós, naponta ismétlődő tevékenységünk, mint pl. nekem az olvasás, hanem kicsit intenzívebb, és garantáltan kimozdulós.
 
Általában egy hétbe sűrítem össze ezen tevékenységeim, kezdem egy késő esti könnyű mozival a közeli plázák egyikében, azután pár nappal később elmegyek színházba, majd a hétvégét megspékelem egy kiállítással, és sétálok egyet a Várban vagy a Citadellánál, mindezeket slusszkulcsos turistaként teszem. 🙂


Rendben, visszatérek a címben említett szóhoz: enfilade! Ez olyan térképzést! 😉 jelent, amikor a paloták termeit, alaprajzilag, egymás mellé fűzik fel olyan egyszerű módon, hogy a nyitott ajtóik során át végigtekinthetők az egymásba és egymásból nyíló szobák.
 
A francia szó a francia palotaépítészetből származik, így az építészetben teremsort jelent, és számos palota- példa található ilyen megoldásra hazánkban is.
Ezek a szobák ráadásul valamilyen hierarchikus sorban következnek egymás után, egy képzeletbeli tengelyre felfűzve, számuk a társadalmi státuszt is reprezentálja. Még a vidéki kúriák is másolták e térfűzést.
 
A budavári lakónegyedben, a Dísz téren áll az a barokk palota, amelyik február végéig Róth Miksa munkásságát ünnepli egy szerény kiállítással. Róth Miksa a XX. század legismertebb iparművésze volt, aki üvegfestéssel és mozaik készítéssel szerzett először rengeteg épületüvegezési munkát, majd nemzetközi hírnevet.
 
Munkáit viszontláthatod eredetiben az Országházon, a Levéltáron, a Magyar Nemzeti Bankon, a Zeneakadémián, a Bazilikán, a Szegedi Dómon, vagy éppen a Gerbaud-házon… és számos palotán, sőt még külföldön is.


A szerény jelzőt azért használom, mert tablókon mutatják be ezen sokrétű művész alkotásait.
Szintén szerény jelzővel illetem a De la Motte–Beer-palota külső megjelenését. De e műemlék ház első emeletének, egy tengelyre felfűzött szobái igazi meglepetéssel szolgálnak a látogatóknak.


Az épület középkori alapokon áll, kb. az 1700-as évek közepétől többé-kevésbé ismert a története. A francia De la Motte házaspár alakította ki az épület fő szerkezetét, majd a következő tulajdonos, Beer Család lakott itt az emeleten, amikor is a családfő gyógyszerészként dolgozott a földszinten, a mai Posta helyén.
 
Az első emeleti, Dísz térre néző szobák kétszárnyú ajtóinak, spalettás ablakainak barokk vasalatai többnyire eredetiek. A térsort díszítik a 18. század második feléből származó, színes, szabad kézzel festett falképek, amik véletlenül kerültek elő az 1960-as években, egy lakásátalakítás során…


Óránként van tárlatvezetés. De nem a Róth kiállításon vezetik a látogatókat, hanem a lakóépületet mutatják be. Feljuthatsz a padlásra is!


Kedves történetekkel és történelmi életterekkel, valamint ritkán látott használati tárgyakkal „rekonstruálják” a múltat, a hajdani lakók életét.


Sajnos a pince most éppen nem látogatható, pedig elérhető innen a Vár alatti pince-labirintus is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .