Az építésznek joga van ingyen dolgozni

Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

 
 

E heti okosság: Tervezői díj

 


Vannak olyan Építtetők is, akik maguk megalkotják kockás-papíron álmaik otthonát, és az építészt egyszerűen rajzgépet irányítónak tekintik, hisz úgyis a gép rajzolja a házat! A végén meg csak alá kell írni a rajzot!
 
No, akkor kezdjük rögtön az elején! Az építész rajza, az a terv! Pontosabban a tervrajz! Nyelvünk nagyon kifejező, hisz benne van a szóban, hogy ez egy előre elképzelt és precízen végiggondolt létesítendő (tervezett) alkotás rajzi megjelenítése. Olyan rajzi megjelenítés, amit még a „kockás-papírosok” is megérthetnek!


A rajzgép pedig maga az építész. A feje irányítja a kezét. A kezében íróeszköz és/vagy egér van. A terv a fejében van, a keze csupán megjeleníti a fejben lévő tervét! Ilyen könnyedén születik meg a tervrajz!
 
És ennek a dolognak a neve: építészeti tervezés. Díja is van. A tervezési díjba sok minden beleszámolható, illetve cipőkanállal beleszorítható kell, hogy legyen:
– iroda költsége,
– iroda rezsije,
– irodaszerek és eszközök,
– hardverek és szoftverek,
– közlekedés és gépkocsi használat,
– fentiek amortizációja,
– szerzői jogdíj,
– munkabér,
– bér járulékai,
– adók,
– jogi költségek,
– tagdíjak,
– biztosítás
 
És hogy legyen az építésznek „víziója” a jövőről, legalábbis tervi szinten akár a „kockás-papírosok” otthonáról, vagyis még további költsége van:
– a személyes fejlődéshez a tanulásnak;
– továbbképzéseknek és a kreditpontoknak is díja van;
– inspiráló kiállítás, tanulmányút, szakkönyv, folyóirat…is pénzbe kerül.
 
Mit hagytam ki?


A felsorolás önmagáért beszél, az építésznek joga van ingyen dolgozni, kötelezettsége azonban nincsen erre vonatkozóan!
Hogy sokan vagyunk és nagy a verseny? Lehet. De a tervezési díjak helyett, inkább a gondolatok és a tervek versenyezzenek!


Végül egy kis vidámság, és hogy a kötelezettségről se feledkezzünk meg:
 
A neten olvastam egy 1780. évi mérnöki esküt, melyet latinról magyarra fordítottak és ma így szólna az én olvasatomban, vagyis a dőltbetűs kiegészítéseket én eszközöltem:
 
„Én, …a Térképző…, esküszöm az élő Istenre, a dicsőséges Isten Anyára, Szűz Máriára, az összes Szentekre, s Isten kiválasztottjaira, hogy minden munkámban, mely működési körömhöz tartozik, személyválogatás nélkül, legyen az gazdag vagy szegény (kockás-papíros vagy kockás-papír nélküli), mentes minden rábeszéléstől, jutalmazástól, részrehajlástól, megfélemlítéstől, gyűlölettől, szeretettől vagy rokonszenvtől, teendőimet foglalkozásom szabályai szerint fogom ellátni s amit reám bíznak, mindazt legjobb tudásom szerint hűségesen fogom elvégezni. Isten engem úgy segéljen és minden Szentjei!”

(A Magyar Mérnök-és Építész-Egylet Közlönye, LIX. Kötet. 9/10. szám)

🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .