Bajnai szerelem

Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

A Kastély

Ma nem okoskodom (Heti okosság), nem változtatok (Heti átváltozás). Csupán örömködöm: a múlton és a jelenen!

Abban a nagyszerű helyzetben létezem, hogy van hozzá közöm: Emlékem! Ezért (is) gyönyörű számomra! Nem titok: Bajna az egyik szerelem, életemben!

A Kastély és parkja gyermekkori játszóhely volt az én, a Testvéreim és az Unokatestvéreim életében, hisz apai ágon e kicsi faluból származunk!

Nagymamám, a Nyisi Böske, Édesapám, a Colos. A bajnai Emberek jól ismerték őket! Abban bízom, még erényeikre is emlékeznek! Amúgy, ezek valamiféle csúfnevek…, ha nyaranta a ‘bótba’ megkérdezték tőlem az illatozó friss kenyérért sorban állva: – Kinek az unokája vagy? , meg azt is: – Honnét „gyütté”? A Szabó név túlságosan is tág fogalomnak tűnt, ellenben a Nyisi név varázsszóként hatott, csupán Apum pontos mivoltát kellett még a magassági jelzővel (Öccsétől való megkülönböztetés okán) meghatároznom! Beazonosítottak: – “No, a pöstiek is hazagyüttek!” , a Mamához! 🙂

Ha hiszed, ha nem, most is érzem/érzékelem – mert képes vagyok felidézni – a kenyeres kocsi lovainak illatát, a ropogós héjú, két kilós, fehér kenyér lágyan szellős, melegen omló ízét, amit hazafelé mindig megkezdtem… A tiszta szoba padlóápolótól átitatódott szagát, és a déli harangszó idején feltálalt csipetkés/hosszú-tésztás bableves ízét is! Aminek a ‘pajtása’ mindig szilvás-gombóc volt, házi túróval/tejföllel és jó sok kristálycukorral gazdagítva! 🙂 ,hiszen mi minden áldott napon ezt a menüt kívántuk és kértük Nagymamánktól! 😉

Persze arra is jól emlékszem, reggeltől estig a Kastélykertben, vagy az akkor még életveszélyessé nyilvánított, bedeszkázott, lelakatolt Kastélyban töltöttük a szünidei nyarak forró napjait, játszottunk, felfedeztünk, csodálkoztunk és persze rosszalkodtunk is a múlt század 70-es/80-as éveiben ott.

Azóta a Kastély sorsa rendeződött, és múlt év decemberétől látogatható! Interaktív kiállítás mutatja be a Kastély, a Kastélykert és Bajna múltját! A megnyitást követő 5. napig bírtam, reggel 9-kor, már nyitáskor ott voltam! Elfogultságomban 4 és fél órán át emlékeztem, tanultam! Anyukám is bírta ezt a tempót!, és örömöt! 😉

Az Ördöglovasról, Sándor Móricról, bizonyára hallottál, esetleg egy fekete-fehér régi filmre is emlékszel, amiben Őt idézték, bravúros mutatványaival… Nos, Ő is itt, Bajnán „parádézott”…

Budapesttől fél óra autóút. Keresd fel, csodáld meg! Fizess be Te is egy időutazásra, ismerd meg az épület, az egykori Tulajdonosok, benne Élők, benne Dolgozók kalandos történetét!

Az már teljesen szokványos hazai viszonylatban, hogy valamennyi Kastélyunk a II. világháborút, majd az azt követő szocializmust, ha túl is élte, áldatlan, kifosztott, tönkretett állapotba került. És évtizedekig abban leledzett, miközben erősen dolgozott rajta az ‘enyészet’. Bizony, a bajnai Kastély is e sorsra jutott…

Ma viszont ragyogó állapotában láthatod! Hamarosan ismét meglátogatom, Barátaimnak is megmutatom! Találkozunk ott? 😉

A kiállítás tematikus, két fő szálon (hajdani Lakók életén át) fut, inkább nem is mesélek, nem is magyarázok…. A neten rengeteg anyag fellelhető pl: bajnaikastely.hu oldalon, csupán néhány fényképemmel hívogatlak most! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .