Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

Női szerepkör!

Az építészet világa hosszú idők során férfiak által dominált szakmaként élt a köztudatban. A tervezőasztal, a kivitelezés terepe és az építészeti döntéshozatal évszázadokon át a férfi szerepekhez társult.

Az utóbbi évtizedekben azonban egyre több építész: Nő! Számos tervező, oktató és kutató bizonyítja, hogy a szakma sokkal gazdagabb úgy, ha többféle nézőpont/tapasztalat és (női) értékrend formálja. 😉

Építészeti érzékenység – Nőként más a szem, más a fókusz!

Az építész, ha Nő, sok esetben másfajta érzékenységgel közelít az épített környezethez. Ez az érzékenység nem gyengeséget jelent, hanem empátiát, figyelmet a használóra, az emberi léptékre és a közösségi terek valódi funkcióira.
Az építész, ha Nő, gyakran képes hidat képezni a technikai racionalitás és az emberi lélektan között: hogyan érezzük magunkat egy térben, milyen hatást gyakorol ránk egy lakás anyaghasználata, aránya, fénye…?!

Ez a finom szemlélet a lakóépületeknél különösen hangsúlyos: a „női” térszervezés gyakran praktikus, funkcionális, mégis otthonos és harmonikus. De ugyanígy megjelenik a középületek, oktatási terek vagy más közösségi terek tervezésében is – ott, ahol az emberi interakció a legfontosabb építőelem!

Szakmai kihívás és/vagy egyensúlykeresés?

Az építész, ha Nő, ma már szinte minden szakterületen jelen van, a tervezéstől a műszaki ellenőrzésen át akár a várostervezésig, felelős műszaki vezetőként építéshelyszíni kivitelezést irányít. Mégis, sokan azt feltételezik, hogy a szakma intenzív tempója, a határidők és a kivitelezés gyakorlati követelményei nehezen egyeztethetők össze a női léttel.

Ez nem így van! Az építész, ha Nő, erős szakmai tudatossággal bír. A Nő, az építészetben ma már nemcsak helyet kér, hanem új értéket is hoz: az aktuális építő-közösség iránti felelősséget, a hosszú távú gördülékeny együttműködést, az emberi kapcsolatok tiszteletét.

A szemléletváltás szerencsénkre a szakmai közéletben is megjelent. Egyre több Nő tölt be vezető pozíciót a területi kamarákban, egyetemi tanszékeken, tervezőirodák élén is. Ők ma már nem csupán „női építészek”, hanem építészek, akiknek munkáját a tehetség, a szakmai minőség és a kitartás határozza meg.

Inspiráció és jövőkép

Hangsúlyozom, a Nő jelenléte az építészetben nem a férfi szerep kiváltását jelenti, hanem a szakmai paletta bővülését! Mert minél több nézőpont érvényesül, annál gazdagabb, élhetőbb és emberibb lesz az épített környezetünk, az otthonunk!

Szabó Ibolya, építészmérnök – a Térképző, az otthontervezés szakértője

Saját tapasztalásom alapján hiszem, és úgy tartom, az építészeti, belsőépítészeti tervezésben megjelenő női értékeim – az empátia, a gondoskodás, az együttműködés és az apró részletek szeretete – egyensúlyt teremtenek az ipari racionalitás és a humanitás között.

Azt gondolom, hogy az építészet nem csupán épületek/otthonok tervezése, hanem kapcsolatok építése is: tér és ember, múlt és jövő, szakmaiság és érzékenység között. És ebben a folyamatban építészként szerepem nem kiegészítő – hanem alapvető!

Vallom, az otthon nem csupán falak és bútorok, textilek összessége, hanem – érzések, élmények és mindennapi rutinok tere. Ezért a tervezés során mindig a lakó(k) életviteléhez, igényeihez és szokásaihoz igazítom az építészeti tereket.

Egyensúlyt teremtenek a szakmai precizitás és a használó(k) igényei között, hiszen nemcsak az épület szerkezetét, hanem a lakók életminőségét is formálom.

Számos otthon kialakításában vettem részt – különböző szerepköreimet használva -, minden projekt új kihívást és lehetőséget jelent. Minden épület/otthon egyedi, hiszen minden Család más igényeket, életstílust és vágyakat hoz a tervezésbe.

Ez a sokszínűség inspirál, és folyamatosan fejleszti a kreativitásomat és szakmai látásmódomat is. Az otthontervezésben az empátia, a részletekre való figyelem és a funkcionalitás iránti érzékenység alapvető értékem. Célom, hogy minden tervezett otthon ne csak „szép” legyen, hanem élhető, praktikus és harmonikus, ahol a lakó(k) valóban otthonra talál(nak)!