Az építkezés nagy kalandja 2. rész, avagy megépült a házunk!

Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

 
 

E heti átváltozás: Építtetői tapasztalat, amit leendő Építkezők figyelmébe ajánlok


Folytatom a múlt pénteken kezdett történetet tudod, azt, amelyikben az Építtető mesél, Ő hogyan élte át, hogyan tapasztalta meg azt a folyamatot, aminek eredménye az új otthonuk lett!


Az Építtető nyilatkozata így folytatódik onnan, hogy:
– Újra kell kezdenünk az egészet, a nulláról!!!
 
Tehát két év után eldöntöttük: újra terveztetjük a házat, az átalakítást és bővítést.
Megkerestük Ibolyát, akit honlapja alapján találtunk. Megnézte a házat és a tervet (ami -számunkra-, csak egy halom papírrá lényegült át tervből, a két üres év alatt) és elmondtuk neki, mennyiből kellene megvalósítani az építkezést. Elvállalta.
 
Már az első vázlat tetszett, elfogadtuk. Ibolya elkészített egy olyan engedélyezési tervet, amit akármikor nézegetve egyszerűen nem tudtunk volna javítani. Nekünk úgy volt tökéletes, ahogy volt! Minden igényünk benne volt és minden megbeszélés alkalmával Ibolya figyelmeztetett minket (milyen jól tette, kár, hogy ez korábban, mással nem így történt!), mikor ér a „bilibe a kezünk”, vagyis ki merte mondani: Ez drága megoldás, azt javaslom, hogy…
 
Az elkészült terv tudott mindent, amit szerettünk volna: elég hely egy 5 fős családnak, ahol 3 kisgyermek is él. Ésszerű térkihasználás, a jó meglévő részek megtartása költségcsökkentés!!! céljából – de mindezt úgy, hogy egy egységes képet adjon a ház.
Nem ragozom tovább, az engedélyezési terv beadása után rögtön elkészíttettük a kiviteli terveket is, újra, minden szakágra! Hamarosan lett építési engedélyünk, és lettek új szakági kiviteli tervek is, árazatlan költségvetési kiírásokkal. És ez most sokkal gyorsabban ment, mert nem álmodozás volt ez, hanem expeditív tervezés.
 
És ekkor jött egy kis izgalom: ki legyen a fővállalkozó kivitelező? Kiket kérdezzünk meg egyáltalán? Akadt olyan „menő helyi vállalkozó”, aki válaszra sem méltatott minket. Ibolya ajánlására végül két vállalkozót kérdeztünk meg és az ajánlatok alapján (és így utólag is bizton mondhatom) jól választottuk!
 
És egy újabb lecke: szakági kivitelezők kérdése. Itt nagyobb „verseny” folyt, mert több villanyszerelőt és víz-gáz szerelőt is ajánlottak ismerősök. Volt, ahol a céget képviselő személye eldöntötte kérdést (az ajánlatok annyira nem álltak messze egymástól), máshol több induló volt és nehezebb volt a döntés.
Végül is felállt a csapat: 1 fővállalkozó kivitelező, két általunk preferált alvállalkozóval: 1 villanyszerelővel és 1 víz-gáz szerelővel. Mindezen mesterek fölé és közénk pedig került egy fő, aki bár nem volt felelős műszaki vezető, de ő volt a mi szócsövünk, érdekeink képviselője, tervezői művezetéssel vállalta a vezénylést. Amíg ő nem mondta rá valamire, hogy az kész, addig azt nem vettük át. Ezt már a legelső megbeszélések alkalmával tisztáztuk a három kivitelező csapattal. És milyen jól tettük! Mert ha ez a személy nincs, akkor…
 
Azt mondják, hogy az építkezések nagy részénél rámegy a házasság az új ház elkészültére. Igen, ez érthető, látva/tapasztalva mi volt nálunk, nem csoda – pedig utólag hallva másokat, a miénk egy egyszerű és zökkenőmentes 5 hónapos építkezés volt! Nálunk, Ibolya – aki „élet és halál ura volt az építkezésen” – oldotta meg a felmerülő problémák 95%-t, csitította a feszültségeket, szervezte a tevékenységeket, segített a termékválasztásban, az áralkuban!
 
De ne legyünk igazságtalanok, mert a fővállalkozónk: Metzl János is kiváló szakember, illetve sok szakági mester is igazi „mester”. De a sok szép gyöngyből nem áll össze magától egy nyaklánc. Kellett, aki felfűzze őket, és kellett valaki, aki a bonyolult gyöngyfűzési technikát le is ellenőrizte 🙂
 
Tapasztalatként leszűrtük, hogy van még pár dolog, amit érdemes az elején lefixálni – nekünk is érdemes lett volna közülük egy-kettőt:
– érvényben lévő helyi szabályok és rendeletek, amik érintik a munkálatokat (pl.: csendrendelet vagy közterületfoglalási-, ill behajtási engedély stb.), mert mindig van egy „érzékeny” szomszéd;
– fizetési ütemezés;
– alá- és fölérendelt viszonyok a vállalkozó között;
– munkaterület kijelölése térben és időben (no, ezt nem lehet szó nélkül hagyni.
 
Pár kép álljon itt mementóként arról, hogy nézett ki a néhai kert hónapokon át. És akkor az aranyesőre akasztott wc-keféről, a barackfára tűzött kávéspohárról, a félig megrágott és eldobált őszibarackról nem is beszélve.


Amit egyáltalán nem tudtunk kisajtolni a Vállalkozókból az építkezés során, az egy „projektterv” avagy egy ütemezés lett volna. Jó lett volna előre tudni, mikor kell rendelkezésre állnia azon beépítendő látszó! anyagoknak, amit mi választhattunk ki.
 
Sajnos nem egyszer futottunk bele, hogy akkor van 2-3 nap kiválasztani vagy megvenni valamit… No, ettől is lett pár ősz hajszálunk, hiszen közben óvoda szünet is elkezdődött…
De félretéve sérelmeinket, bármilyen furcsa is, de az épület ELKÉSZÜLT az előre megállapodott HATÁRIDŐRE!!!! 5 hónap alatt. És ez, ahogy egy kedves ismerősöm megjegyezte, „a magyar építőipar csodája”!
Mert lássuk be, nem egyszerű egy építkezést levezényelni úgy, hogy közben vannak más munkák is. Az alvállalkozók közül a két nagy szakág úgymond külsős, független. Rájuk sokkal nehezebb „hatni”, mint a fővállalkozó saját „embereire”.
 
Mikor elkezdődött a nagy munka, mi albérletbe költöztünk. A szemünk előtt kezdődött a rombolás „…hol vár állott, most kőhalom…” – fájdalom volt nézni. 🙁
Viszont azt nagyon jó volt látni, amikor építettek. Mert akkor itt tényleg alkotás folyt! Az Ibolya és János melós-ruhában, koszosan építettek, nem, alkottak! Örömmel, valami szépet, nekünk. És ezt olyan jó volt látni!
Minden nap reggel ott kezdett a fővállalkozó, az építész és a Férjem 🙂 És ez fontos volt. Ha nem így történt volna, sok minden már kész állapotba kerül, mire látjuk és akkor dönteni kellett volna: marad így, ahogy van, vagy költséges módon vissza kell bontani. Mert a terv egy irányvonal, de a sok felmerülő részlet, apróság ezt felülír(hatj)a azt egy meglévő háznál, ahol például csak a bontásnál derül ki, hogy a koszorú csak részleges, nem fut körbe a házon…
 
A legérdekesebb tanulság volt, az az, hogy rengeteg dologban kell döntést hoznia az építtetőnek. És persze a szempont mindenhol az esztétika és a költség. Érdemes ezekről előre döntést hozni:
– Külső nyílászárók – fa vagy műanyag? Állítólag van hazai gyártó, aki egyáltalán nem gyártja drágábban a fa nyílászárókat a műanyagnál. És bődületes árkülönbségek vannak műanyagok között is! És választásnál gondolni kell a karbantartásuk későbbi költségére is!
– Bejárati ajtó – tapasztalat, hogy egy műanyag ajtó is tud majd annyiba kerülni, mint egy fémből készült biztonsági ajtó (no, nem a kínairól beszélünk). Járj utána, nagyon alaposan. Ha biztonsági ajtó, ott is van kínai minőség! És van jó, hazai termék is.
– Tetőtéri nyílászárók – a tetőablakok az egyik legsúlyosabb tétel…
– Meglévő parketta komplett felújítása vagy szalagparketta – alapos utánjárást igényel!
– Cserép – beton vagy kerámia? És akkor milyen színű meg alakú… nekünk szerencsénk van, beton anyagút választottunk, és nagyon szép lett! 🙂
– Padlólap és csempe – huh, katasztrófa… szerencsére találtunk egy boltot, ahol nem akarták ránk sózni a legdrágábbat (bár az egyik lap sajnos nagyon gyenge minőségű lett, hát ez van…)
– Fuga és élvédők – bizony, bármilyen hihetetlen, majd ott állnak egy palettával, hogy dönts! És a csillámpor, nem kell bele? 🙂
– Lécső élzáró elem – na, egyetlen dolog van, amit másképpen csinálnánk, a beltéri lépcső burkolásánál. Ott olyan profil került a lépcsőre, hogy kellemetlen rajta zokniban járni, Zolika homlokán egy szép heg emlékeztet e rossz döntésre…
– Mekkora, azaz hány cm magas legyen a lábazat a kerámiaburkolatos helyiségekben? – ??? bizony, ilyen is van 🙂
– Csempe kiosztás/mennyiségszámítás/m2/egész doboz mizéria – szerencsére Ibolya ezt profin megcsinálta nekünk 🙂
– Kültéri lámpák – mozgásérzékelős vagy sem, dizájn stb.
– Kapcsolók, dugaljak – mi elégedettek vagyunk egy hazai márkával, amit a villanyszerelő ajánlott.
 
Nehéz ilyen sok idővel (3,5 hónap) a beköltözés után írni erről. Mert most már élvezzük, amink van! Utólagos javítgatás alig volt, ami szintén az építőiparunk csodájának számít! 😉
 
Hatóság és utóélet
Mikor átadták és kész volt a ház, az nagyon jó érzés volt, órákon át nézelődtünk. És a pipere-takarításnak azonnal neki estünk, mert annyira be akartunk költözni!
Persze hetekbe telt, mire felállt rendesen a riasztó rendszer, lett mindenhol lámpa, meglett kint a teljes térburkolat, megfelelően ment az okos fűtésrendszer stb. És akkor az asztalosról nem is beszéltem, aki a régi konyhabútorunkat feltuningolta…
Javítgatás alig volt, ami szintén az építőiparunk csodájának számít! 😉
 
Mi két évre előre beosztottuk már a pénzt, mert van amit még pótolni kell, ami most első körben nem volt esszenciális (redőny, új bútorok, szúnyogháló stb.).
 
És végül a hatósági lezárás. Szükséges egy földmérő segítségével új vázrajzot készíttetni az építkezés után. Ezt be kell nyújtani a földhivatalnak és ha ez a módosítás megvan (lehet előtte is, csak akkor az építési hatóság pótlásra szólít fel…), akkor illik a „használatbavétel tudomásul vétele” miatt az építési hatósághoz fordulni.
No, mi vettük a bátorságot és a rajz földhivatali bejegyzése előtt beadtuk a kérelmet a sok kötelezően csatolandó papírral együtt.
 
Itt jegyeznénk meg, hogy egy feltűnő dossziéban, mindig azonos helyre téve kell az építkezés során keletkező és „ez majd kell a használatbavételihez” felkiáltással átadott papírokat tárolni!
Nos, a hatóság kijött és fényképezett. A lépcsőt rögtön lefényképezték: „Aha, van korlát, jó!” mondattal… szóval azé’ nem nyúzzuk meg az asztalost (bár három hónapja jár hozzánk), mert a korlát elkészült, mire jöttek!
És megjött a határozat, hogy:
– pótoljuk a rajzot (a Földhivatal most elfoglalt más hatósági ügyek miatt, így lehet, hogy nekünk kell halasztást kérni a hatóságtól …)
– és tudomásul veszik.
Éljen! 🙂


Zárásként: Építkezők tízparancsolata +1
1. Egy építkezés minimum 20%-kal többe kerül, mint azt kiszámoltátok. És még annál is többe… :))))
 
2. Bele se vágj egy építkezésbe, ha nincs független tanácsadód, képviselőd, támogatód, aki szakmájában kiváló!
 
3. Vagy készülj fel a legrosszabbra…
Vagy tanuld ki az összes szakmát, amivel találkozni fogsz! 🙂 Ennél azért egyszerűbb: megbízni Ibolyát!
 
4. Soha semminek sincs felelőse, ha valamiben kár keletkezik. Még akkor sem, ha a kár a helyszínen javítható!
 
5. A fentiekből az is következik, hogy mindig más a hibás, más csinálta azt, ami Neked a végső állapotában nem felel meg.
 
6. A terv és a határidő csak papíron létezik. De mit keres egy építkezésen papír? És különben is, kinek van ideje olvasni? Esznek rajta, vagy elteszik, hogy el ne vesszen!
 
7. Csak arra vigyáznak, ami az övék, a sajátjuk!
 
8. Nem tudod elégszer elmondani, mit szeretnél. Azt csak hiszed, hogy ezt már megbeszéltétek. Igen, már elmondtad háromszor…négyszer…ötször… de pontosan hogy is van?
 
9. Nem szabad elfelejteni végső ellenőrzést, átadás-átvételt csinálni! Minden szakágnál. Nálunk ugyanis a végén 9 (!!) elektromos kiállás hibádzott.
 
10. Menet közben és utána is ima és hála azért, hogy minden egyes nappal közelebb kerül a vége! És tényleg el fog készülni, és annyira jó lesz, hogy mások sóvárogva megdicsérik, pedig Ők csak „kívülről” szemlélik, Te meg már benne élsz, és hipp-hopp otthonná varázsolod!

 
+1 Építkeznél? Keresd Szabó Ibolyát, a Térképzőt! – ezt én, a Térképző ajánlom! 😉

Köszönet és hála illeti az Építtetőket, az egész Családot!, mert tűrtek, kitartottak és együttműködtek velünk!
Köszönet és hála a Fővállalkozónak, az Alvállalkozóknak, mert végül együtt sikerült! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..