Építkezésünk nagy kalandja 1. rész

Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

 
 

E heti okosság: Mit él át a tervezés és kivitelezés előtt és alatt az építkező Építtető


Mai bejegyzés rendhagyó.
Építtető-i bejegyzés készült erre az alkalomra, ami a másik oldal, tehát az Építtető érzéseit, félelmeit mutatja be, amit a kulcsrakész kivitelezés 5 hónapjában, Anyukaként átélt. No meg az éveken át tartó előkészítést, a dédelgetett álmok őrzését. Otthonukból ideiglenesen egy albérletbe költözött az 5 fős család, félig kicsomagolt bútoraik és dobozolt holmijaik közé.
 
A megvalósult otthon tervezését és kivitelezésének ellenőrzését bonyolítottam le ezen, a számunkra sikeres! projekten, mégis fontosnak tartom, hogy Neked is lehetőséged legyen megismerni az építtetői oldal-t, aki aggódva nézett szembe, a számára ismeretlen helyzetekkel és a szükséges döntésekkel, melyek a tervezést és kivitelezést folyamatosan végigkísérték, hiszen, egy meglévő családi házat „tuningoltunk”, azaz bővítettünk és építettünk át.
 
E projekt előzményeiről már két alkalommal beszámoltam: először a munka elnyerésekor a tervezés -ről olvashattál;
 
majd a kivitelezés végén, közös elégedettségünknek adtam hangot, egy másik blogbejegyzés -ben.


Ma az Építtető nyilatkozik:
 
Előtörténet, azaz a kezdetek
Amikor minden ellenérzésünk és tiltakozásunk ellenére beláttuk, hogy rá kell építenünk a házunkra, elhatároztuk, hogy felkészülünk! Pontosan tudni fogjuk, mit akarunk, mennyiért, mikorra. Még akkor nem laktunk itt, sőt, csak alkudoztunk erre a törökbálinti családi házra.
 
Elhatároztuk, akkor vesszük meg az ingatlant, ha tetőteret lehet rá építeni akkora összegért, amennyink van. Így kerestünk egy budapesti első Építész-t, aki megnézte a házat. Ő egyben kivitelező is lévén azt a véleményt mondta, hogy lehet ráépíteni és egy nagyon durva közelítő árat is mondott. Szuper!
A szakértést kifizettük neki, és az ingatlant pedig megvásároltuk. Ez még 2011-ben történt.
 
Azután indult a nagy előkészítő projekt – mert hogy egy projekt mit sem ér előkészítés, információ gyűjtés nélkül! Legalábbis mi, a Férjemmel, még ezt tanultuk az egyetemen. Utána jártunk, mi kell egy építkezés elkezdéséhez (tervek, engedélyek), aztán maga az építkezés mennyibe kerülhet (na, ez az a pont, amit tapasztalatunk alapján SOHA SENKI nem fog neked megmondani, csak olyan 20%-os hibahatárral) és mibe fog fájni ténylegesen „befejezni” az építkezést. Merthogy azzal nincs vége, hogy kész a ház…
 
Megvalósítás 1. rész
Alapos mérnökökként utána jártunk mindennek. Azután barátok között érdeklődtünk, ki tud ajánlani egy második Építész-t. Meg is lett, el is vállalta. Hurrá! Akkor indulhat a tervezés! Ekkor szembesültünk vele először, hogy mi mindenre nem lesz elég pénzünk! Sebaj, mint egy jó GPS, újraterveztük igényeinket, így alakulgatott a terv. Néhány személyes találkozóval és sok-sok e-mailes és telefonos egyeztetéssel. Szükséges még statikai terv és gépészeti terv is az építési engedélyezési tervhez, mindkettőre van az Építésznek embere. Gyorsan új összegek születtek az Excel-táblánkban…
 
És akkor jött a „rémes” hír: bevezetik az ÉTDR-t!
 
Öööö… aztán rájöttünk, hogy mi is az, és mennyire megtorpantja majd az elektronikus ügyintézésre való átállás az engedélyezési eljárást. Így kutyafuttában sikerült befejezni és beadni az engedélyezési tervet. Még dec. 31. előtt eljutottunk a kéményesekhez is, ahol azonban egy rendelet módosítás miatt laza 20.000;- Ft-tal többet fizettünk, az akkor aktuális kék pecsétért. Bár ez sem ment könnyen és nem az első nekifutásra. A kéményes szakhatósági engedély kapcsán találkoztunk először későbbi egyik alapszabályunkkal: „Semminek nincs felelőse”. De erről később még írok.
 
Végre lett terv, beadtuk az engedély kérelmünket! Vártunk. És vártunk. Mivel nem volt sürgős, mert még nem laktunk az ingatlanban, így tovább vártunk. Azután érdeklődtünk. Majd bementem és egy A4-es lapra szépen felírtam, amit az Ügyintéző Úr lediktált, hogy mit is kell „hiánypótolni”. Kis tervezői ellenkezés, de elkészült a hiánypótlás is. Beadtuk.
Nos, a hiánypótlás beadásától számított 3 hónapra meglett az építési engedély!!!
 
Remek, akkor jöhet a kiviteli terv. Új, fájdalmas sorok az excel-táblánkban. Anno az volt a mondás „Tudjátok, én olyan részletes tervet szoktam csinálni már elsőre is, hogy az már kivitelinek is majdnem megfelel.” Sajnos nem felelt meg, így újabb sorok jelentek meg az excelben: építész, statikus és gépész. Ja, meg épületvillamossági terv!
 
Ahogy alakult a kiviteli terv, rájöttünk, mi földi halandók, hogy az engedélyes terv csak egy „vázlat” ahhoz képest, amit a kiviteli terv tartalmaz!
Mert a lényeg (számunkra) itt következik, hogy az pontosan hogyan is fog kinézni, megvalósulni. Egyre több kérdés merült fel: milyen ablak pontosan, milyen cserép, ajtó stb. Hát milyen… fehér, piros, barna voltak az okos válaszaink. És akkor jöttünk rá, hogy bizony értelmes választ csak akkor tudunk adni, ha bizony egy kicsit mindenben „szakértők” leszünk mi magunk is. Előre mindenről tájékozódtunk, megkérdeztünk kereskedőket, barátokat és a netet bújtuk hosszú órákon át. Megérte, – így utólag – bár akkor rettenetesen sok időnket emésztette fel!
Lassan elkészült a kiviteli terv!!! Az összes! Akkor egy újabb tételnek adtunk új sort az excelben: árazatlan anyagkiírás/költségvetés (építészet, statika, gépész és villamos is). De, igazából ez a lelke mindennek, hiszen erre adnak ajánlatot a szakági kivitelezők.
 
Ki is küldtük a kivitelezést is vállaló első Építész-nek, aki még anno megnézte a házat. És akkor robbant a bomba: a terven szereplő ház megvalósítása (statika, gépészet, villamos rész nélkül!!) 5 millióval több, mint amennyink van! Ha mindent megbecsülünk, akkor cca. 10 millióval többe kerülne megépíteni, mint amennyit rászántunk. Pedig, hogy mennyi volt a keret, azt az második Építész-szel már a legelső beszélgetés során tisztáztuk!
 
Ha a sok betervezett extrát le is vesszük, akkor sem lett volna elég pénzünk!
De miért is tervezett be olyat, amiről tudta, hogy nem lesz rá pénzünk? Mert Ti kértétek! – ez volt a válasz…
 
Szóval, elment két év és egy jelentős összeg a SEMMIRE! Na jó, nem a SEMMIRE, mert közben beköltöztünk az ingatlanba és láttuk/tapasztaltuk, hol nem jó a totálisan kidolgozott terv. És persze sokat tanultunk az egész procedúrából.
És akkor, magunknak, már ki mertük mondani: – Újra kell kezdenünk az egészet, a nulláról!!!
 
Az újrakezdés, vagyis a folytatás jövő héten következik, de csak azért, hogy legyen időd, az itt olvasott kialakult helyzetbe picit beleélned magad, átgondolnod mennyi energiát, mennyi időt és mennyi pénzt emészthet fel az, ha nem megfelelő közted és a tervező(i)d között a kommunikáció, ha éppen „nem egy hajóban eveztek”…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..