Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

E heti okosság: Teguláriumban jártam

Újra megszöktem egy napra, mert a Teguláriumba (is) mentem. Pontosabban lementem, mivel ez egy kiállítás, melyet Veszprémben, a Várban találtam, és ott egy palotában, pontosabban a palota alatt található 16. századi pincerendszerben néztem meg.
 
A Tegulárium a Magyar Építőipari Múzeum állandó, bélyeges/feliratos-tégla kiállítása. A tégla szó a latin Tegula (cserép) szóból származik.

„Már az ókori Rómában…”- kezdhetném. Persze, hogy ott kezdődött, de akkor még a felmenő falakat kőből építették Pannónia területén is. De a tető héjalására, a lakóterek padló- és falburkolásra már égetett agyag terméket is használtak. Ezek voltak a tégla ősei.
 
Téglaégető kemencékkel csak a nagy és gazdag városok rendelkeztek, és ezeket elsősorban jelentős utak/útvonalak mellé építették.
 
Mi, magyarok kb. 1000 éve kezdtünk téglát égetni, és a középkortól kezdve reklám-hordozóként is használtuk! 🙂 Persze, lehet előbb volt az esztétika, és utána a reklám. Használtak díszítésként a téglán:
– monogramot;
– évszámot;
– bárói, grófi, hercegi koronát;
– címert/pecsétet;
– egyéb feliratot/ábrát.
 
A kiállítás 3 pincei tárolóban mutatja be a kb. 4000 darabos gyűjteményt, stílusosan téglából falazott polcrendszeren, tematikusan. A téglák mellett helyet kaptak a téglagyártás kezdeti/ősi egyszerű kézi eszközei, elsősorban a formák, és a „billogok”, melyekkel az agyagba tudtak mintát nyomni.
 
Nem sokáig kellett keresnem, hogy találjak Szabó feliratot. Ibi-felirat (még) nem volt, de József (Apukám neve) már igen!

A téglát már korábban is méltattam, itt találod.

A Várban is elidőztem, de a ‘pince’ előtt a magasba törtem, mert először a Tűztoronyban lépcsőztem, és a körerkélyről a csodás panorámában és a napsütésben gyönyörködtem.

Apropó, napsütés: láttam a távolban, a templom tetején a nap energiát hasznosítják! Bocs, a fotóm nem elég éles…

Mind ezek előtt szereztem egy térképet az Óváros téren, a romantikus stílusú Városháza előtt fagyizva.

Ide a Rákóczi utcán át jutottam, ahol a legtöbb épület már felújítva áll.
A kivétel erősíti a szabályt.

Az Óváros főteréről már jól kivehető a Tűztorony, a várkapu közelében.
De a macskaköves utcán haladva, a Vár első épületéhez, a Hősök kapujához jutottam. Ez az épület helytörténeti kiállító tér, és a múlt század harmincas éveiben épült. Itt lehet a Tűztorony történetével is ismerkedni.

A kapun áthaladva műemléki házak sokasága ad otthont Veszprém megye jelentős intézményeinek, olyannak is melyet az ember nem szívesen látogatna, mint pl. az Ügyészség, Munkaügyi Bíróság. A Tudományos Akadémia kirendeltsége zárva volt, pedig oda szívesen bekéredzkedtem volna.
 
A szűk Vár utca kiteresedésében áll az Érseki Palota, mely szépséges barokk épület. Belsejében a gipszstukkókat és mennyezeti freskókat lehet megcsodálni. Amúgy könyvtár és levéltár is egyben. Az Enteriőr kiállításon királyi és császári bútorokat találhatsz.

A Szentháromság terének fő épülete a Szent Mihály Bazilika Főszékesegyház. Az eredeti Szent Mihály templomot Géza fejedelem idejében építhették, persze az idők folyamán az leégett, így többször át- illetve újra építették a felszín felett részét, ami ma (neo)román stílust képvisel. Rengeteg színes üvegablakán Szentek sorakoznak, és fakazettás a mennyezete.

Az altemplom kb. a XIV. századból való, és gótikus stílusú. Tereiben püspöki síremlékek vannak.
 
És itt őrzik Gizella királyné jobb alkarcsontját, ereklyeként. Állítólag Gizella nagy figyelmet fordított a templom építésére…
 
Innen már csak pár lépés az északi várfok, ahol Szent István és Boldog Gizella párban, szoborként áll.

Ha innen lefelé nézel, látod a várost és picit távolabb a Szent István Völgyhidat a Séd felett.

Az általam említett helyek valamennyien Veszprém híres jelképei. Nézd meg Te is mindet, és válassz közülük kedvencet! Nálam a Tűztorony a befutó, ahonnan ilyen kellemes belső udvarba is bekukkolhattam: